Kommentár

A szimpózium célja nem csak a Yona Friedman-életmű mai relevanciájának nemzetközi előadók általi felvázolása, de a világszerte elismert magyar származású építész munkájának magyarországi szemszögekből való értelmezése is. Ez az értelmezés azonban csak a kiállítások és a szimpózium látogatóival, Yona életművének ismerőivel és a vele ismerkedőkkel, a magyarországi építészetben, művészetben illetve kultúrában dolgozókkal együtt lehetséges. Ezen a fórumon hívjuk bejegyzésre és vitára mindazokat, akiknek mondani- vagy kérdeznivalója van a következő vagy más témákkal kapcsolatban:

1. Mi az oka annak, hogy miközben Yona Friedman az elmúlt évtizedekben a nemzetközi művészeti és építészeti világ nagy újrafelfedezettje, Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen, és néhány cikken és csoportos kiállításban való részvételen kívül nem jelent meg a Magyarországon?

2. Yona Friedman, miközben építészetről beszél, egyúttal társadalmi, politikai, gazdasági és technológiai kérdésekre is megoldásokat javasol. Az utópiák hőskora után hogyan írható le az építész és az építészet szerepe az épített környezettel szoros szimbiózisban létező társadalmi formációk alakításában?

3. Yona Friedman a vele készült interjúkban gyakran beszél budapesti háborús élményeiről, a túlélés kihívásáról. Mennyire maradnak érvényesek az egy adott generáció élettapasztalatából kifejlődött társadalmi-építészeti koncepciók az elkövetkező generációk számára?

4. Bár Yona Friedman rajzait, makettjeit, képregényeit és szövegeit az építészettörténet és -elmélet fedezte fel újra, a művészetvilág igen hamar saját érdeklődési területeire talált Friedman munkájában. Milyen vonások, attitűdök, illetve formátumok teszik lehetővé egy életmű művészet és építészet közötti zökkenőmentes átjárását? És mi történik az építészeti gondolattal, annak felelősségvállalásával, amint a művészet területére kerül?

5. Yona Friedman, aki az 1950-es évek közepe óta aktív szereplője a nemzetközi építészeti közéletnek, és több országban, számos egyetemen tanított, nem tervezőként, hanem “papírépítészként” lett világhírű. A tervezés és konceptuális munka, építés és írás közötti kapcsolat mindig is meglehetősen ambivalens volt. Hogyan gazdagodik a tervezés az elméleti koncepciók által, és az az együttműködés miként zajlik Magyarországon?

6. Az elmúlt évtizedben a jövő és az utópiák “visszatérésének” lehettünk tanúi. Mi az oka annak, hogy ismét érdekessé, fontossá, vonzóvá váltak az utópiák?