Cornelia Escher: Mobil építészet – A GEAM-tól a kortárs projektekig

Yona Friedman 1957-ben indította útjára a Groupe d É?tude d?architecture mobile (G.E.A.M.) csoportot azzal a célzattal, hogy egy olyasfajta mobil építészetet promótáljon, mely állandó átalakulási folyamatoknak van kitéve. E koncepció szerint az épületet úgy kell értelmeznünk, mint amely a lakójának változó igényeihez és az építészek által feltételezett általános társadalmi felgyorsuláshoz folyamatosan idomul.
A G.E.A.M. által előtérbe helyezett mobilitás kérdését egy részről a C.I.A.M. modernizmuson alapuló tömegépítkezés rugalmatlan gyakorlatának (1950-es és 1960-as évek elejéből) kritikájaként értelmezhetjük. Ezt azonban tekinthetjük az olyan – a kortárs építészetben alkalmazott – megjelenítési eszközök bírálataként is, melyekkel az építészeti image egy olyan médiummá válik, melyben a konceptuális jelleg és a művészeti gyakorlattal kapcsolatos megközelítés még inkább relevánssá válik. Mára a mobilitás és a részvétel ideálja gyakori kérdésként merül fel az építészeti diskurzusban. Kortárs projektek azonban már más aspektusokra is fókuszálnak: míg néhányuk az e mögött explicit módon felmerülő építészeti koncepciókra irányulnak azáltal, hogy a jövendőbeli lakó számára egy befolyásolható és alakítható teret próbálnak kialakítani, addig a többi a G.E.A.M. design esztétikai és konceptuális képzeletvilágával foglalkozik.