Yona Friedman életét mozgalmak határozták meg. Budapesten felnőve a két világháború között hamar szembe kellett néznie a faji megkülönböztetéssel, és találkozott a az antifasiszta ellenállással is. A háború után Friedman Bukarestbe, majd Haifába költözött, hogy Izrael államának felépítésében résztvegyen. Az 1950-es években Párizsba települt, milőtt az 1960-as években tanítani kezdett volna az Egyesült Államokban. Az 1970-80-as években az UNESCO-nak dolgozott Afrikában, Ázsiában, és Dél-Amerikában. Az elmúlt 15 évben Yona Friedman munkáját a világ számos kortárs múzeumában mutatták be, többek között Kínában. Senki sem volt nála alkalmasabb arra, hogy konceptualizálja a mobil építészetet. Számos könyve mellett, amelyeket építészetről, szociológiáról, fizikáról és más területekről írt, egy szöveg különösen jól tükrözi világnézetét: A Megvalósítható utópiák a mai társadalom működésmódjába éa a kommunikációba vetett naiv hit éles kritikája. Friedman koncepciói nem csak az építészet radikális megváltoztatásához adnak javaslatokat, de az élet demokratizálásához is.
- Szimpózium
- Program
- Előadók
- Előadások
- Dominique Rouillard: Yona Friedman vonzereje ? ma és tegnap
- Cornelia Escher: Mobil építészet – A GEAM-tól a kortárs projektekig
- Pelin Tan: Informális építészet és a túlélés infrastruktúrája Isztambulban
- Joseph Grima: Do-it-yourself urbanizmus
- Manuel Orazi: Minden utópia megvalósítható
- Mark Shepard: Burjánzó urbanizmus
- Patrick Coulombel: A túlélés építészete – válsághelyzetek és humanitárius válaszok
- Philippe Rizzotti és Gonzague Lacombe (Collectif Exyzt): Kortárs térbeli gyakorlatok
- Benjamin Foerster-Baldenius (raumlaborberlin): Kortárs térbeli gyakorlatok
- Linkek
- Reflexió
- Kommentár
- Partnerek
- Támogatók
- Regisztráció