Pelin Tan: Informális építészet és a túlélés infrastruktúrája Isztambulban

Yona Friedman szövegeiben utal rá, hogy egyes települések és közösségek infrastruktúra nélkül is életképesek. A fiatal nagyvárosokban a kiterjedt fizikai infrastruktúra nyomást gyakorol, és utat nyit a mélyszegénység vagy a normalizáció felé. A város átalakulóban van. Kisebbségi és más közösségi csoportok gyakran jól definiált identitásokkal rendelkeznek, amelyek etnikai, vallási vagy gazdasági meghatározottságokból fakadnak. Ezek helyzeti-identitások, amelyek összekapcsolódnak a városi együttélés dimenziójával. Isztambul néhány környékének lakói az elmúlt néhány évben folyamatos összetűzésben állnak a helyi önkormányzatokkal. Az 2005-ben elfogadott 5366-os számú Városátalakítási és Felújítási politika szabad kezet ad az önkormányzatoknak egyes városrészek renovációjában/fejlesztésében, és legitimál egyes gyorsított eljárással engedélyezésre került projektet. A rendelet lehetővé teszi az isztanbuli önkormányzatok számára bármely helyszín vagy terület fejlesztési területté nyilvánítását, ahol felülbírálhatják az érvényes tulajdonjogokat és építési és városrendezési terveket. Sulukuléhoz, Isztanbul egyik főleg romák lakta környékéhez hasonlóan sok más olyan terület esik áldozatul az önkormányzatok városfejlesztésének, amelyek gazdaságilag hátrányos helyzetűek és túlnyomóan etnikai kisebbségek által lakottak. Itt természetesen a városrehabilitáció nem az egyes lepusztult negyedek fizikai környezetének és társadalmi állapotának fejlesztését jelenti, hanem ingatlanpiaci szempontból nyereséges projektek megvalósítását és a lakosság cseréjét. A törökországi városfejlesztési beruházások fő szereplői a TOKI és a kerületi önkormányzatok, amelyek a neoliberális városépítés és -fejlesztés helyi verzióját képviselik. A TOKI*, a Törökországi Lakásfejlesztési Iroda ? melynek célja az lenne, hogy szociális lakóegyütteseket építsen a rászorulóknak ? valójában önkormányzatok segédszervezeteként működik, és városi tisztogatóprojektekben vesz részt, melyeknek célja a szegény, etnikailag megbélyegzett közösségek kitelepítése. A lakástulajdonosok többsége inkább úgy döntött, hogy otthonaikat ingatlanspekulánsoknál értékesítik. A jóváhagyott önkormányzati megújítóprojekt szerint a bérlők költözés után nem maradhatnak a környéken, hanem a 48 kilométerre, Tasolukban található TOKI bérházba kerülnek 15 éves szerződéssel. Mivel a lakók alacsony és rendszertelen jövedelemmel rendelkeznek, és nehezen találnak új foglalkoztatási lehetőséget, szinte lehetetlen számukra a hosszútávú szerződés betartása. Mivel sokan nem tudták megszokni új otthonukat, és nem volt lehetőségük befizetni a bérleti díjat és a rezsit, inkább visszaköltöztek Sulukuléba vagy környékére. Az előadás az informális lakáskialakítás lehetőségeiről és az alternatív infrastruktúrák túléléséről szól, a rendkívül korlátozott, és az elszegényedést fokozó modern infrastruktúrával szemben.
*http://www.toki.gov.tr/english