Dominique Rouillard: Yona Friedman vonzereje ? ma és tegnap

Yona Friedman gondolatainak és projektjeinek jelenkori népszerűsége önmagában is reflexiót igénylő jelenség. Fontos emlékezni rá, hogy Friedman munkáját ? különösen az 1950-60-as évek fordulóján készített Térben lebegő város projektjét ? az utópiák korszaka után, de a művészet- és divatvilág általi kisajátítás előtt először az építészetelmélet- és történet értékelte újra. Friedman kétségtelenül a megastrukturalista mozgalom része, a megnevezés elutasítása ellenére (csakúgy, mint pl. Eckhardt Schulze-Fielitz). Kijelenthetjük, hogy a megastruktúra, ha eltekintünk a figyelmet gyakran megkötő kolosszális métereitől, beteljesítette történelmi szerepét, ha nem is a megastrukturalisták által kijelölt szerepet. Friedman munkáját öt elméleti várostípusra oszthatjuk, amelyek különböző módon húzzák alá a friedmani életmű mai relevanicáját az építészet és a várostervezés számára. Ezek közül az első és elginkább pragmatikus megközelítés a ?túlélés a design segítségével?, amely egyik legfontosabb irányvonal maradt az 1950-es és 1980-as évek között. Friedman életműve az elmúlt évtizedben új közönségeket hódított meg, ezt a folyamatot igazolja a Túlélés építészete szimpózium is.