A ?burjánzó urbanizmus? olyan gondolkodásmód, amely a városi tér építészeti tereinek alakítását alulról jövő kezdeményezések és részvétel eredményeképpen képzeli el. A nagyléptekű rendezési tervek helyett a burjánzó urbanizmus sűrűsödő elemek olyan együttállásait vizsgálja, amelyek potenciálisan nagyobb városi szerveződésekké nőhetnek. Bizonyos értelemben ez a kísérlet egyszerűen azt a folyamatot tükrözi, ahogyan a városok fejlődnek. Másfelől továbbfejleszti az 1960-as évek építészei koncepcióit (Yona Friedman, Archigram, Cedric Price, Metabolisták, stb.), amelyek a biológiai és kibernetikus rendszerekben keresték a kiutat az ortodox modernizmus elnyomó, felülről meghatározott tervezési stratégiáiból. A változó használathoz és tevékenységekhez alkalmazkodó fizikai beavatkozások helyett a burjánzó urbanizmus az építészeti ?hardverről? a ?szoftver-infrastruktúra? anyagtalan építészetére és az általa generált új városi szerveződésekre és tapasztalatokra helyezi a hangsúlyt.
- Szimpózium
- Program
- Előadók
- Előadások
- Dominique Rouillard: Yona Friedman vonzereje ? ma és tegnap
- Cornelia Escher: Mobil építészet – A GEAM-tól a kortárs projektekig
- Pelin Tan: Informális építészet és a túlélés infrastruktúrája Isztambulban
- Joseph Grima: Do-it-yourself urbanizmus
- Manuel Orazi: Minden utópia megvalósítható
- Mark Shepard: Burjánzó urbanizmus
- Patrick Coulombel: A túlélés építészete – válsághelyzetek és humanitárius válaszok
- Philippe Rizzotti és Gonzague Lacombe (Collectif Exyzt): Kortárs térbeli gyakorlatok
- Benjamin Foerster-Baldenius (raumlaborberlin): Kortárs térbeli gyakorlatok
- Linkek
- Reflexió
- Kommentár
- Partnerek
- Támogatók
- Regisztráció